A Klub rádió ma (kedd) reggeli műsora kapcsán érzem aktuálisnak ezt a témát.

A XX. század képtelen volt megszüntetni az előítéletes gondolkodást, amely olyan politikai pártok, tekintélyes értelmiségiek gondolkodásában is újjászületik, amely pártok, amely értelmiségiek azt terjesztik magukról, hogy ők az egyenrangúság hívei, sőt, harcosai. Véleményem szerint, a feministákkal is ez a helyzet. Ők is azt állítják magukról, hogy az egyenrangúság hívei, miközben akadnak köztük, akik nyíltan arra törekszenek, hogy egyenlőtlenül bánjanak az emberekkel, ráadásul, ezt az egyenlőtlenül bánást az emberekkel nem bizonyítható tulajdonságaik, tetteik, hanem nemük alapján kívánják megvalósítani.

Az én meggyőződésem az, hogy se az osztályhelyzet, se a rassz, se a nem (férfi vagy nő) nem határozza meg, hogy az ember milyen ember lesz - milyen jellemű. Ha azt állítom, hogy az ember jelleme a nemétől függ, az hasonlít arra, hogy az ember jelleme az osztályhelyzetétől függ vagy a rassztól függ, amibe tartozik.

Tény, hogy a XX. század második felében Magyarországon nem kevés lelki sérülést okoztak a vulgármarxisták azon agitációi és jogszabályai, amelyek a munkásszármazású fiatalokat előnyben részesítették pl. a továbbtanuláshoz való jog tekintetében. Ennek az lett az eredménye, hogy pl. a polgári származású fiatalok továbbtanulási esélyeit rontották (hasonlóan az 1920-as Numerus Clausushoz).

Amikor a feministák több nőt követelnek vezető beosztásokba, akkor, tulajdonképpen, úgy járnak el, mint a rasszisták vagy az 1950-es évek magyar vezetői, akik a rasszhoz (nemzethez, valláshoz) vagy az
osztályhoz tartozás alapján kívánták rontani vagy javítani annak esélyét, hogy egy ember megkapja vagy ne kapja meg a fejlődését szolgáló lehetőségeket (egyetemi felvételit, állást).

..

Amikor a feministák több évezredes férfi uralomról, férfiak által való elnyomatásukról beszélnek, akkor ezzel azt sugallják, hogy a férfiakban erősebb az elnyomói hajlam, mint a nőkben, tehát, a nő erkölcsileg a férfi fölött áll. A feministák logikája analóg azzal a vulgármarxista gondolkodással, amely szerint a munkásszármazásúból jobb vezető lesz, mint a polgári származásúból vagy a kulákszármazásúból. .

Ezzel a felfogással a feministák nem az elnyomást szüntetnék meg, hanem csak a szereplőket cserélnék le - ha ők győznének, akkor mások lennének az elnyomók.
A feministák azt sugallják, hogy ha női többség lenne az országok vezetésében, akkor az egy humánusabb jogszabály-alkotáshoz, kormányzáshoz vezetne, mert a nők humánusabbak, igazságos vezetőnek alkalmasabbak, mint a férfiak. A történelmi tények azonban sokszor rácáfolnak erre a feltevésre. Bőven találunk példát kemény kezű női vezetőkre. Az európai jóléti társadalmakat pl. éppen egy nő, Margaret Thatcher irányításával építették le. Ő vezette be azt a kapitaliznust, amely kevésbé humánusan bánik a szegényekkel, mint a korábbi kapitalizmus. Ez a tény is azt bizonyítja, hogy nem a nemtől függ az erkölcsi felfogás, hanem attól, hogy az ember milyen szellemi-erkölcsi fejlődésen megy keresztül.

..

Képzeljük el, hogy pl. nem Orbán Viktor uralná Magyarországot, hanem a felesége, s akár az összes fideszes férfit a feleségére cserélnénk le - vajon garantálható-e, hogy mindez elhozná az igazságos, humánus jogalkotást és kormányzást?

..

A nagy számok törvénye alapján, statisztikailag akár még bizonyítható is valamilyen összefüggés a között, hogy valaki milyen rasszba, vallásba, osztályba, nembe született és milyen ember - de milyen alapon vonnánk kétségbe az egyén lehetőségeit az autonóm szellemi, erkölcsi fejlődésre? Milyen alapon vonnánk meg az egyén jogát arra, hogy őt kizárólag saját egyénisége alapján ítéljék meg - figyelmen kívül hagyva ősei, a hasonló vallásúak, a hasonló osztályhelyzetűek és a hasonló neműek erkölcsét és teljesítményét?

Ez a kérdés a migránsok kapcsán is fölvethető! Őket milyen alapon tekintik - beilleszkedésre alkalmatlannak?

Ha tudományosan vizsgáljuk, a férfiak és a nők szellemi képességei közt átlagosan kisebb a különbség (logikai képességek tekintetében a férfiak javára, verbális képességek esetében pedig a nők javára), mint a nemen belüli különbségek, tehát nem zárható ki pl. akár az sem, hogy a nők legjobb 20%-a szellemileg fölötte áll a férfiak alsó 60 vagy 70%-nak. Nem kizárt, hogy akár mind a 20%-uk kerülhetne vezető beosztásba.

Igen, de a jelen rendszerben ennyi vezetői pozíció nincs. S még ott van a férfiak legjobb 20%-a is, amely ugyanakkora joggal pályázik ezekre a pozíciókra.

Vajon ki és mi alapján vezethetne be egy kvótát azért, hogy a nők vezetői beosztásba kerülését javítsa, amivel a férfiak esélyeit automatikusan rontja?

..

Az emberi jogok egyike az az (elég gyakran, sajnos, be nem tartott) elv, hogy a dolgozók vezetőiket maguk választhatják. Ahol ezt az elvet betartják, általában férfitöbbség alakul ki a vezetők körében.

..

Ha pl. megkérdeznék a Demokratikus Koalíció tagságát, hogy Gyurcsány Ferencet vagy a feleségét szeretnék inkább elnöküknek, illetve, ezt a kérdést tennék fel az összes pártelnök (pl. Vona Gábor, Molnár Gyula, Juhász Péter, Bokros Lajos) esetében - valószínű, hogy a párttagok többsége inkább a férfira szavazna.

..

Vajon bizonyít-e ez bármit is a nők és a férfiak képességeivel kapcsolatban? Vagy a magyar állampolgárok gondolkodásával kapcsolatban?

..

Szerintem,annak, hogy több férfi kerül vezető beosztásba, az az egyik oka, hogy a férfiak több energiát áldoznak arra, hogy vezető beosztásba kerüljenek, illetve a munkájukra több időt tudnak áldozni.

S a munkaköri alkalmasság megállapításánál a munkaadók is, a választópolgárok is figyelembe veszik azt, hogy a jelölt mekkora energiát (időt) hajlandó a betölteni kívánt funkcióra áldozni.

Kétségtelen, hogy a nők ebből a szempontból hátrányban vannak - a nők többsége (családalapítási okokból) kevesebb energiát (időt) hajlandó valamilyen munkakör ellátására fordítani.

..

Egyenrangúság nem azzal jönne létre, ha a nők kvótákkal jutnának olyan vezető beosztásokba, amelyekre az érintettek inkább a hasonló képességű, de több energiát erre áldozni képes férfi jelöltet választanák, hanem az, ha olyan vezető beosztásokat hozna létre a rendszer, amely beosztások kevesebb időt, energiát igényelnek, mint a mostaniak.

..

Tehát, ha lenne pl. egy vezérigazgatói pozíció, amely napi 8 órás munkaidőt igényel, akkor lenne mellette még egy másik vezetői ellenőri pozíció is, amely csak napi 6 órás munkaidőt igényel.    

..

Egy ilyen felosztásban eltűnne a nők komparatív hátránya.

..

Ha analógiát keresünk erre az elvre - akkor a közoktatás kiváló példa rá.

Annak köszönhetően, hogy a pedagógusok munkaideje a heti 40 órához képest akár részmunkaidőnek is tekinthető, tehát pl. napi 6 órásnak (figyelembe véve, hogy az órára való felkészülési idő egy részét férfi is, nő is egyaránt elszabotálhatja, azaz, a kötelező heti 24 órán túl a szabadidejéből 6 óránál többet nem áldoz az iskolára), egy nőnek nincs versenyhátránya a pedagógus állás betöltésénél.

Ez igaz az iskolaigazgatói állásokra is. Ha az iskola tanári kara mégis férfit választ igazgatónak, azt nem azért teszi, mert a női jelöltnek nem lenne elég energiája (ideje) a funkció ellátásához, hanem azért, mert a férfit alkalmasabbnak tartják.

..

Tehát, ha a feministák tényleg esélyegyenlőséget, egyenrangúságot szeretnének elérni a társadalomban, akkor azért kellene kampányolniuk, hogy minden embert kizárólag személyes tulajdonságai, tettei alaján ítéljenek meg - ne származása, vallása, neme alapján -, valamint azért, hogy ne csak teljes munkaidős vezetői állások legyenek, hanem részmunkaidős vezetői állások is, amelyeket a nők is képesek lennének a férfiakhoz hasonló idő- és energiaráfordítással ellátni.

Egyébként pedig minden elnyomás, hatalommal való visszaélés mérgezi a közösségi életet, a közbizalmat, függetlenül attól, hogy nők vagy férfiak követik el.

Ezért a valódi megoldás a kultúrszocializmus, amelyben a közösség minden tagja hozzáférhet a közösség irányításához szükséges információkhoz, és ellenőrizheti vezetői tevékenységét.